IX. Perfect moment ~ Tökéletes pillanat

Live for the moments you just can't put into words

 ~ Azokért a pillanatokért élj, amiket nem tudsz szavakba önteni

- Ezt az ostobaságot mégis honnan veszed, Stefan? – kérdezte magából kikelve Elena. – Még hogy Damon érez valamit Hope iránt… Csak simán meg akarja dönteni!

- Nézd, én nem azt mondtam, hogy szerelmes belé, csak, hogy nem közömbös a számára. Érdekli őt – magyarázta, miközben vezetett a Fall ház felé.

- Érdekli? Igen, épp annyira, hogy a hátára fektesse. Stefan, te nem tudod mi mindenen kellett keresztül mennie. Fiatalon elvesztette az édesanyját! – kelt a lány védelmére.

- Te nem ismered úgy Damont, mint ahogyan én. Sosem szokta érdekelni különösebben, hogy kivel hempereg. Elég, ha csinos és szép. Bár kívülről nem látszik, de évtizedek óta ő az első, akiért meg kell küzdenie, s ezzel kivívta a figyelmét. Igaz, az elején abba a skatulyába sorolta, mint a többit, de szerintem ez már a múlté. Már nem csak egy a sok közül, hanem valaki, akire megéri odafigyelnie. Ezzel szerintem minden férfi így van, legyen akár vámpír, akár ember.

- Értem, hogy mit mondasz, de nehéz elhinnem – rázta a fejét gondterhelt arckifejezéssel a Gilbert lány.

- Hope-ot is kezdi furdalni a kíváncsiság – fűzte tovább.

- Jó, lehet, hogy Damont valóban érdekli Hope, nem azért, mert egy énekes, hanem mert az, aki. De szegény lány nem is ismeri a valódi Damont!

- Te se ismertél engem az elején – sóhajtotta fáradtan.

- Ne hasonlíts minket hozzájuk. Te csupán elrejtetted a valódi énedet, míg a bátyád megjátssza magát. A kettő közel sem ugyan az.

- Jogos – helyeselt, mire mindketten elvigyorodtak egy pillanatra. Korábban sosem használták ezt a kifejezést, ez az énekes szavajárása volt.

- Nem lenne jó, ha Damon nem pusztán megjátszaná ezt, hanem ilyenné válna? – tette fel az ezerdolláros kérdést Stefan.

- Nagyszerű lenne, de nem hiszem, hogy ez lehetséges. Egy lány miatt, még ha olyan különleges is, mint Hope, nem változna meg. Ahhoz valami sokkal nagyobb dologra lenne szükség.

- A szerelemnél mit vársz többet?

- Sajnálom, Stefan, de nem tudsz meggyőzni. Egyszerűen képtelen vagyok még csak elképzelni is, hogy a bátyád egy virágcsokorral a kezében állna a Hope ajtaja előtt, s elvinné egy romantikus randevúra, vagy akár a suli előtt várakozna, majd a kilépő lány a könyveit eldobva odaszaladna hozzá, a nyakába ugrana, ő pedig megpörgetné a levegőben.

- Nem nézel te egy kicsit túl sok sorozatot?

- Ez itt most nem a viccelődés ideje – morogta.

- Igazad van. Egyezzünk meg.

- Miben?

- Nézd meg jól ma este Damont, mikor odamegy a házhoz. Nézd meg jól a tekintetét. S ha ez után is úgy gondolod, hogy a legcsekélyebb esélye sincs a dolognak, akkor megígérem, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy távol tartsam a fivéremet a lánytól. – Elena egy percig gondolkozott, majd végül belement.

Azt később egyikük sem gondolta, hogy Jeremy nővérének a szeme kis híján kiesik az ajtóban lévő jelenet láttán, s figyelmetlensége miatt majdnem leverte a kisasztalon lévő fikuszt.

*

Caroline nagyon boldog volt, mikor Hope begurult a házuk elé. Már indulás előtt felhívta, hiszen számított rá, hogy egy jó időbe bele fog telni, míg elkészül, éppen ezért még tettek Jeremyvel egy gyors kitérőt a kölcsönző felé. Tíz percig tanakodtak, hogy mit nézzenek majd meg, míg végül öt filmre esett a választásuk, hogy a többiek is tudjanak választani: A felhők fölött három méterrel, Aki bújt, aki nem 2, Másnaposok, Pitch Black, 22 évente sötétség és a Kidobós. Egy romantikus, egy horror, egy akció és két vígjáték. Úgy vélték, ezekből biztosan találnak majd olyat, amit mindannyian szívesen megnéznek.

A hármas fogat egy fél órával az elválásuk után érkezett meg a törzshelyükre. Caroline, önmagához hűen épp egy rendkívül fontos dologról tartott kiselőadást nekik, amikor egy barna tornádó elszakította tőlük.

- Bocsi, de Jenna megkért, hogy csináljak meg valamit, de egyedül nem megy. Addig szórakozzatok jól, sietünk vissza – tájékoztatta a ledöbbent fiatalokat Elena, majd, huss! Már el is tűntek.

- Ne aggódj, hamar meg fogod szokni – jegyezte meg Jeremy.

- Ha te mondod – rántotta meg a vállát. Gyanúsnak érezte a váratlan távozást, de nem szentelt neki végül különösebb figyelmet. Mindenkinek megvannak a maga személyes ügyei, s a történtek ellenére tudta, hogy ő sem osztana meg velük bármit. Ettől függetlenül kicsit bántotta, hogy őt nem avatták be.

- Hope! Jeremy! – szólt Stefan a billiárd mellett lévő asztaltól. – Gyertek! – invitálta őket, s nem is haboztak egy percig sem. Az énekes már messziről megállapította, hogy az idősebb Salvatore sincs ott. Mégis hová lett mindenki?

- Hát Damon? Neki is Elenának kell segítenie? – érdeklődött a legifjabb Gilbert, miközben helyet foglaltak.

- Csak nem hiányoztam? – kérdezte egy kellemes hang a hátuk mögött. Hope azonnal felé kapta a tekintetét, s nem bírta visszafogni mosolyát, amit a férfi azonnal viszonzott. Egyik kezében három kisüveget, a másikban egy whisky-s poharat hozott. A két kólát letette a fiúk, az eperkoktélt pedig a lány elé, majd vele szemben, testvére mellett ő is leült közéjük.

Az énekes lesütötte tekintetét, sötét szempillái függönyként takarták el szemeit a kíváncsiskodók elől. Félt, hogy ha valaki meglátná, kinevetné. Pedig csupán egy előző esti jelenet játszódott le előtte.

*

- Te mindig csak rostos őszit iszol? – érdeklődött a férfi.

- Nem, néha narancsot, körtét, a lényeg, hogy nagy legyen benne a gyümölcstartalom – tájékoztatta.

- Értem, nos, akkor azt hiszem, tudok valami, amitől még a nyálad is csorogni fog – intette oda a pultost, s a fülébe súgott valamit.

- Ugye, nem valami alkoholos koktélt akarsz megitatni velem? – bizonytalanodott el.

- Koktélnak koktél, de nincs benne semennyi alkohol sem.

- Esküszöl?

- Nem házasodom.

- Tudod, hogy értettem – zsörtölődött.

- Nyugi, nincs benne alkohol, csak színtiszta gyümölcs. Nemrég hozták, még egészen új lehet a piacon, s nekem, mint törzsvendégnek ingyen kóstoló járt.

- És? Hogy ízlett?- kezdett lelkesedni.

- Ha olyan gyümölcsfüggő lennék, mint te, tuti a rabja lennék. De én inkább maradok a jó öreg Bourbonnál.

- Kac-kac. – De már további visszaszólásokra nem maradt ideje, ugyanis letették elé az üveget, tele gyanúsan bordós színű löttyel. Mivel lekaparták róla a címkét, így nem tudta még csak elolvasni sem, hogy mit próbálnak letuszkolni a torkán. – Ez csalás.

- Nyugi, bízz bennem. Ízleni fog. – Egy ideig szemeztek egymással, majd a lány megadóan felsóhajtott, bekapta a szívószálat és inni kezdett. Az első korty elég apróra sikeredett, s meg is állt utána, de az ízlelőbimbói azonnali folytatást követeltek, így immár nagy kortyokban nyelte az isteni nedűt. Miután több mint a felét elfogyasztotta, elégedett sóhaj szökött ki a száján.

- Eper! – mondta csillogó szemekkel.

- Látom, ízlik – vigyorgott.

- Ühüm – motyogta, s újból rávetette magát az italra, míg partnere rendelt még egyet.

- Ha rám bízod magad, életre szóló élményekben lehet részed. – A mondat eléggé kétértelműen hangozott, Hope pedig nem tudta eldönteni, hogy vegye. Damon arca barátságos maradt, de szemei arcpirító dolgokat ígértek.

- Mint két barát, ugye? – kérdezte félve.

- Természetesen – helyeselt, s tekintete is visszatért a normál állapotba.

- Akkor azt hiszem, igazad lehet – mondta mosolyogva. Könnyedén túltette magát a korábbi frusztráló helyzeten.

- Még mindig csak lehet? – húzta fel a szemöldökét.

*

- Még mindig csak lehet? – kérdezte, ezzel visszarántva a valóságba.

- Igen – bólintott. Senki más nem értette, csak ők ketten, s ez adott egy kis varázst a dolognak.

- Akkor ezen sürgősen változtatnom kell – ingatta a fejét rosszallóan. – Gyere, játszunk egyet – nyújtotta felé a kezét, miközben fölállt.

- Bocsi, de már ígértem egy-egy játékot a fiúknak – intett a társaik felé.

- Akkor játszunk párosat. Mi ketten, ellenük – ajánlotta.

- Rendben, de ha miattad veszítünk…

- Ne aggódj, sokévnyi tapasztalattal rendelkezem. – Húzta ki magát büszkén.

- Annyira azért nem tűnsz idősnek – ellenkezett.

- Ha te azt tudnád – húzta el az utolsó szót. – Na, gyere – fogta meg a kezét. – Bizonyítsd be, hogy méltó párom vagy – húzta az asztal elé.

Egy percig csak ott álltak, egymás kezét fogva. Hope megrémült, úgy érezte a kék tenger magával ragadja, ismeretlen helyekre sodorja. Szíve eszeveszetten dübögni kezdett, s tudta, hogy azonnal tennie kell valamit, különben baj lesz.

- A játékhoz szükség van a kezemre is – suttogta, mire a férfi arcán döbbenet suhant át, lenézett kezeikre, s lassan elengedte.

- Hajrá – mutatott az asztalra. A lány gondolkozás nélkül lehajolt a golyókért, és felpakolta őket a műanyag háromszögformába. Visszaemlékezett arra, amit Paul tanított neki, mikor elment hozzájuk, s a párja otthon tanítani kezdte. A felső részbe a teli 1, 2, 3, középre a fekete 8-as, a két alsó sarokba csíkos, a maradékból pedig egy V-alak, a többi telit pedig a hiányzó részekre. Beállította a megfelelő helyre, s elégedetten vigyorogva megfordult.

- Na?

- Nem is rossz egy kezdőtől – állapította meg, és egy dákót nyújtott felé. – Gyere öcsi, mutasd meg, mit tudsz.

Stefan végezte el a kezdő lökést, amivel egyből letett egy csíkost. Damon azonnal behozta a lemaradást, sőt, a vezetést is átvették. Jeremy is szépen játszott, de Hope… Már javában a parti közepén tartottak, ő mégis csak egy golyót lőtt le, azt is véletlenül, bár ezt a világért se ismerte volna be.

- Úgy tűnik, csak egy szájhős vagy, kislány – állapította meg Damon.

- Csak régen játszottam – próbálta menteni magát piruló arccal.

- Az a baj, hogy egy kicsit felkapod a dákó végét, mikor lősz – okította ki Jeremy, majd elmutogatta, hogy csinálja a lány, s hogy kéne helyesen. – Most próbáld meg – unszolta.

- Várj – állította meg az idősebb Salvatore. Finoman beállította, majd ráhajolt, kezeivel átfogta és közösen lőttek egyet. Bár nem rakták le a golyót, de a lyuk közelébe tették és olyan lehetetlen helyre került a fehér, hogy Stefannak esélye sem volt, hogy közelebb juttassa magukat a célhoz. – Ha nem tudsz lelőni valamit, akkor elég, ha egy jó helyzetet csinálsz magadnak, vagy a társadnak és alaposan kicseszel az ellenfeleddel.

- Értettem – bólintott, s minden szót komolyan vett. Semmi félre érthetőt nem tettek vagy mondtak miután felálltak, csak elmélyülten konzultálni kezdtek. Immár előre megbeszélték a következő lépést. Damon hozta meg a fontos stratégiai döntéseket, de ahogy egyre jobban belelendült a játékba, Hope-nak is lett néhány remek ötlete. Közös erővel leküzdötték a hátrányukat és megnyerték a partit.

Már épp megitták az újabb italukat, s kezdték volna a másik játszmát, mikor csörgött Stefan mobilja. Félrevonulva sugdolózott egy sort, majd kissé bátortalan mosollyal visszatért közéjük.

- Caroline szólt, hogy Elena nálad hagyta a mobilját. Nem mennénk el érte? – kérdezte, s elég feszültnek látszott.

- Persze, menjünk – bólintott azonnal az énekes. – Ti addig játszotok? – kérdezte a fiúkat.

- Maradjunk együtt – állt fel Damon, ezzel alaposan meglepve a Gilbert fiút.

- Mi ez a hirtelen támadt csapat szellem? – érdeklődött Hope. – Az eddigiek alapján azt hittem, hogy olyan magányos farkas típus vagy – incselkedett miközben elé lépett.

- Talán rossz hatással vagy rám – simított egy tincset a lány füle mögé, s közben végig a szemébe nézett. Az énekes rendkívül zavarba jött, s hirtelen azt se tudta, hogy erre mit mondjon, vagy tegyen.

- Akkor siessünk, hogy időben vissza tudjunk érni – nyögte ki végül.

-Elenáék az én kocsimmal mentek, úgyhogy csak a tied maradt.

- Rendben, úgy se ittam. Induljunk.

Útközben nem esett szó közöttük, csendben ültek végig. Damon lazán elhelyezkedett az anyósülésen úgy, hogy a combja hozzáérjen a váltóhoz, így Hope minden egyes alkalommal, amikor váltott, megérintette őt. Ezt máskor roppant gyerekes húzásnak tartotta volna, de úgy gondolta, hogy nem árt, ha hozzászokatja a lányt a testi kontaktusukhoz. Így talán idővel egyre kevésbé lesz feszült egy-egy kósza érintés miatt. Végül természetessé válik majd. Ez pedig még egy lépéssel közelebb viszi a céljához.

Hope a házhoz érve nem értette, hogy miért akar mindenki bemenni a lakásba, de inkább nem is kérdezett semmit. Túl sok minden történt vele egy napra ahhoz, hogy efféle apróságokon akadjon fent. A konyhába beérve – ahol elvileg Elena a mobilját hagyta – nagy meglepetés fogadta. A két lány a szatyrokkal megrakott konyhapult előtt állt és ezer wattos mosollyal fogadták őket.

- Meglepetés! – kiáltottak fel. Szegény híresség még csak megmukkanni sem tudott. Nem értette, hogy egyáltalán a jelenlétükön kívül hol itt a meglepetés. Az átlátszó nejlonszatyrokban csupán néhány üdítőt, fura kerek valamiket, zöldségeket, sajtot, valamilyen szószt, szalámit és sonkát vélt felfedezni. A nagy bevásárlást pedig két nappal korábban Margaret néni elintézte.

- Hurrá! – próbált lelkesedni, de mindenki egyből leszűrte, hogy szerencsétlennek fogalma sincs arról, hogy mit fognak csinálni.

- Jeremy mesélte, hogy még sosem főztél, vagy sütöttél – kezdett bele Elena, s beszéd közben elkezdett kipakolni. – Ezért arra gondoltunk, ha már így szépen összegyűltünk, süthetnénk közösen pizzákat. Mindenki tud készíteni magának olyat, amilyet szeretne – mutatott az alapanyagokra. Kiderült, hogy az a kerek valami pizza tészta lenne.

- Oké, de ha gondoljátok, szólok Margaret néninek, ő szívesen megcsinálja nekünk – pislogott. Ő is evett már házi készítésű pizzát, de azt Page készítette nekik.

- Tudod, Hope – kezdett bele Caroline – az ilyen estéknek pont az a lényege, hogy közösen süssünk-főzzünk. Ne aggódj, már beszéltük Gregor bácsiékkal és ők belementek. Sőt, azt is elmesélték, hogy mit hol találunk – csapta össze boldogan a kezeit.

- Értem – bólintott, bár kezdte egyre feszélyezettebbnek érezni magát. – Csak tudjátok én még…

- Tudjuk, Jer mesélte, hogy még nem csináltál soha ilyet, de ne aggódj! Majd mi segítünk mindenben – vigasztalta a szöszi.

- Szerintem ti ezt nem értitek – vörösödött egyre jobban az énekes. – Én még csak egy… krumplit se pucoltam soha – suttogta lehajtott fejjel. Nagy csönd támadt a vallomása után, s azt hitte, hogy mindjárt jön a hangos nevetés. Ott, ahonnan ő jött ez természetes, itt viszont úgy tűnt Jeremy korábbi reakciója után, hogy az a normális, ha kicsi-nagy, fiú-lány egyaránt tud sürgölődni-forgolódni a konyhában.

- Nyugi kislány – ölelte át hirtelen Damon, mire meglepetten felkapta a fejét. – Majd én bevezetlek a dolgok rejtelmeibe. Csak bízd rám magad, mint eddig – kacsintott rá. Hope halványan elmosolyodott, majd kacagni kezdett. A korábbi frusztráltság nyom nélkül eltűnt, s újra boldognak érezte magát.

- Sonkás-gombás pizzát szeretnék – jelentette ki és csillogó szemekkel, és az alapanyagokra pillantott.

- Remek ízlése van, szakácsnő, azt ajánlom, kezdjünk is bele – tolta a pult felé.

A közös sütés alatt jobban érezte magát, mint eddig bármilyen korábbi programján. Pedig a szépítkezős napjaik Jennyvel sem voltak utolsók. Damon is olyat készített, mint ő, csak egy kis kukoricával is megtolta. Caroline Hawaii –t, Jer egy sima szalámisat, Elenáék szintén együtt egy-egy négy évszak pizzát. Elég sokáig tartott – legalábbis Hope számára – míg készen lettek, de legalább addig közösen eltakarították a romokat, ugyanis az énekes annyira belejött a dologba, hogy mindenkinek segíteni akart, főleg, mikor Stefan a tükörtojásokat készítette. Még a rendrakásba is élvezettel vágott bele. A többiek mosolyogva nézték, ahogy a pultot tisztogatta annyi vízzel, hogy a padlóra is jutott belőle bőven. Abban a pillanatban senki sem mondta volna róla meg, hogy tizenhét éves. Maximum tizenkettő.

- Kész! – kiáltott fel, mikor a sütő csilingelni kezdett. Nagy lendülettel kinyitotta, s egy ruha segítségével megpróbálta kivenni az egyik tepsit, de az még így is túlságosan melegnek tűnt. Mielőtt az étel kárba veszett volna, Damon puszta kézzel elkapta és egy villámgyors mozdulattal megmentette.

- Hú, ez meleg volt szó szerint – sziszegte.

- Jesszusom – sikkantott fel Hope. – Nagyon megégetted magad? – fogta meg a férfi karját.

- Ugyan, kutya bajom – rántotta meg a vállát.

- Gyere, tegyük hideg víz alá – próbálta a csaphoz húzni, de csak nagy sokára sikerült odaráncigálnia. Megfogta a tenyerét és már majdnem berakta a folyóvíz alá, mikor meglepetten állapította meg, hogy még csak nem is piros az idősebb Salvatore bőre. – Tényleg nincs semmi bajod – konstatálta.

- Én megmondtam. Sokkal keményebb vagyok, mint amilyennek látszom – mondta önelégülten vigyorogva. Ettől függetlenül nem húzta el a karját, bár magának sosem vallaná be, de akkor nem a terve járt az eszében, egyszerűen csak élvezte a lány finom érintését, a törődést.

- Akkor megyünk filmet választani? – törte meg a csendet Caroline.

- Előbb szeleteljük fel a pizzákat és töltsünk üdítőket –javasolta Elena.

- Szerintem jobb lesz, ha ezt inkább rám bízod – mondta Damon a kést ragadó énekesnek.

- Ne félts engem, nem fogom megvágni magam – duzzogott a lány.

- Téged? Én magamat féltem. Túlságosan is veszélyesnek tűnsz azzal a karddal a kezedben. Az előbb is majdnem megégettél – kezdett bele a színészkedésbe.

- Az csak véletlen volt! Csak a pizzákat akartam kivenni – védekezett.

- Hát hogyne! Most meg csak fel akarod szeletelni… Na, add ide szépen – nyújtotta felé a kezét, mire kelletlenül átnyújtotta neki Hope.

- Okos kislány – dicsérte meg a férfi.

- Nem vagyok kislány! – csattant fel.

Elena és Stefan az ajtóban állva, mosolyogva nézték a páros civakodását. Úgy érezték, a tervük egyszerűen fantasztikusan alakul, ráadásul tökéletesen mutattak együtt.

*

A választás végül a Felhők fölött három méterre esett, köszönhetően a nők megbízó erejének. A fiúk bár egyáltalán nem élvezték a filmet, a lányok kedvéért csöndben maradtak azzal a feltétellel, hogy a másik, amit megnéznek a Másnaposok lesz. A két film közti szünetben Hope és – rövid győzködés után – Damon nekiláttak elmosni a tányérokat és eltenni a hűzőbe a maradékot.

- Nem értem, hogy mit esztek azon a csávón. Még ha jól nézne ki vagy valami oké, de hát… - húzta el a száját a férfi miközben törölgetett az énekes háta mögött.

- Neked végig csukva volt a szemed? – háborgott a lány. – Nem láttad, hogy milyen helyes, vagy milyen jó teste van?

- Szerinted jobb teste van, mint nekem? – kérdezte gúnyosan.

- Mégis honnan… - tudnám? Lett volna befejezve a mondat, de az utolsó szó bent rekedt a tüdejében miközben megfordult, ugyanis az idősebb testvér lekapta magáról a pólóját, s lazán a pultnak támaszkodott, kezeit széttárta. Hope alaposan végigfuttatta tekintetét az izmos mellkason, az erőteljesen kirajzolódó kockás hasizmokon. Legszívesebben ujjaival finoman végigsimította volna őket. Kiszáradt ajkait nyelvével nedvesítette be, majd egy nagyot nyelt és megpróbálta visszafogni magát. Most először látta őt igazán férfinak.

- Nos? – érdeklődött kaján mosollyal az arcán.

- Siessünk, mert a végén nélkülünk fognak hozzá a filmnek – fordult vissza az utolsó koszos tányérhoz. Erősen sikálni kezdte, de egy izmos kar hátulról kivette a kezéből és a csöpögtetőbe rakta.

- Szerintem elég tiszta már – dorombolta közelről a fülébe, amitől megremegett a vékony női test. Ettől a vámpír felbátorodva megtámaszkodott a lány két oldalán, a pulton, és még közelebb hajolt hozzá.

- Damon, én… - kezdett bele akadozó hangon.

- Cssss – csitította. Orrát végigfuttatta a szabadon hagyott bőrfelületen, s közben mélyen belélegezte az illatát.

Hope érezte, ahogy teste éledezni kezd, s ha nem csinál valamit, akkor szörnyű dolgok fognak történni. Megfordult, abban a reményben, hogy így majd egy kissé távolabb fog húzódni tőle a férfi, de sajnos nem így lett. Ugyan abban a testhelyzetben maradt, s mélyen a szemeibe nézett, majd tekintete lesiklott a híresség telt ajkaira.

- Nem lenne szabad – próbált ellenkezni, de egy halk susogásnál többre nem futotta. Damon mutatóujját finoman az énekes szájára tette, ezzel belefojtva minden további felesleges szót.

- Most ne gondolkozz, csak élvezd ezt a tökéletes pillanatot – suttogta, miközben ujját finoman végighúzta a lány szája szélén, majd tenyerét lassan a tarkójára csúsztatta. Hope megnyalta kiszáradt ajkait, tekintete lesiklott a férfiére, s többé nem állt ellen. Megadta magát.