XIII. Everything changed ~ Minden megváltozik

 

„Love, that I fell for him, it hurts ir really does, but i Know, that I'm not alone with my pain...”
~ „A szerelem, amit érzek iránta fáj, igazán fáj, de tudom, hogy nem vagyok egyedül fájdalmammal…” 

- Damon és én együtt vagyunk! – jelentette be Jenny ezer wattos mosollyal az arcán.

- Hű, hát ez… nagyszerű! – igyekezett átszellemülni, de elég gyéren sikerült, s a java még csak most jött.

- Jenny barátjának támadt egy jó ötlete – kezdett neki Paul.

- És mi lenne az? – érdeklődött magasabb hangon, mint szeretett volna.

- Egy négyes randi – vette át újra a szót a szöszi. – Holnap este, mind a négyen elmegyünk a Grillbe vacsorázni.

- Tudom, hogy a kapcsolatunk nem indult valami felhőtlenül, haver, de remélem, most helyre tudom hozni – vakarta meg a tarkóját a vámpír, idegességet játszva.

- Spongyát rá – legyintett a híresség.

- Csak, egy ilyen különleges lányt együtt látni egy olyan pasival, mint te… - rázta meg hitetlenkedve a fejét. De miközben ezt mondta, pillantása találkozott az énekesével, s ekkor megértette… Ez a mondat neki róla szól, nem Jennyről.

- Hány órára terveztétek? – kérdezte akadozó hangon, amit az idősebb Salvatore testvér örömmel nyugtázott magában.

- Nyolc óra – válaszolt Jenny készségesen. – Addig bőven el tudunk készülődni, ugye csajszi? – kacsintott barátnőjére.

- Ami azt illeti… – kezdett bele, de a lendület alább hagyott. Gyomra bukfenceket hányt, egész teste-lelke remegett az elfojtott érzelmek kavalkádjától. Színésznő is vagy, Hope! Játssz! Tehetsége azonban csődöt látszott mondani, amikor is egy gyenge szorítást érzett az ujjainál. Caroline!  – Ami azt illeti – fordult barátai felé –, Care és én holnapra már szerveztünk magunknak egy programot, így ha már az elmarad, akkor nála készülődök. Paul majd értem jön fél nyolcra, te pedig nyugodtan készülődhetsz itthon, Jenny. Damon majd beugrik érted – vázolta fel a helyzetet, tárgyilagos hangon és arckifejezéssel.

A vámpír kissé ráncolni kezdte a homlokát, szemei összeszűkültek a hirtelen hangulatváltozás miatt. Hisztire és kiakadásra számított, nem arra, hogy majd segít az esti program megszervezésében. Nem számít, így is lesz több mint két órám arra, hogy rávezessem az én kis báránykámat, hogy ki alatt a helye.

- Egy rendezvényszervező elbújhat melletted, kislány – dicsérte meg féloldalasan mosolyogva.

- Sokoldalú vagyok – vágott vissza hasonló stílusban. Nem hagyom, hogy ez a beképzelt majom kizökkentsen! Ez az én életem! Ha harcolni akarsz, hát harcoljunk!

- Volt alkalmam megtapasztalni – fűzte tovább a szót, ezúttal kicsit több sármot engedve meg magának.

- Még nem láttál semmit – kacérkodott. Mindenki elképedt arckifejezéssel hallgatta a párbeszédet. A levegő szikrázott közöttük.

- Azt hiszem jobb lesz, ha mi most felmegyünk Hope és kiválasztjuk a megfelelő ruhát. Holnap délután matek fakt, akkor már erre nem lesz időnk – húzta az emelet felé a feltüzelt lányt, aki hátrálás közben is a kék íriszekkel tartotta a szemkontaktust.

- Ekkora beképzelt, felfuvalkodott hólyagot! – fakadt ki Hope, mikor Caroline becsukta a hálószobaajtót maguk mögött. – De tévedtél, Care – dobta le magát az ágyára. – Ez nem rólam szól. Ahhoz, hogy engem bosszantson elég kinyitnia a száját, nem kellett volna összejönnie Jennyvel – a mondat végére a hangja ismét furcsán magasra sikeredett. – Ezt nem miattam csinálja.

- Jaj, Hope! – ült le barátnője mellé. – Tudod, hogy milyenek a pasik… Azt hiszi, ezzel majd eléri a célját, de mi megmutatjuk neki, hogy téged keményebb fából faragtak. Összébb veszünk belőlük – kacsintott a Fall lányra.

- Belőlük? – húzta fel a szemöldökét.

- Csak nyelvbotlás – legyintett nem törődöm módon, s elindult a hatalmas gardrób felé. – Nos, lássuk a medvét – ment be a ruhák sűrűjébe. – Te csak maradj ott, s amiket kiadok, felpróbálod – adta ki az utasításokat.

- O-Oké – nyekeregte az énekes. Bár nem régóta ismerte, de tudta, hogy ilyenkor jobb nem szembeszegülni a szőke Duracell nyuszival.

Sok hümmögés és motyogás után egy kész ruha szettel tért vissza: egy piros-fekete félpántos mini ruha, ehhez színben tökéletesen passzoló magas sarkú, fekete fülbevalók, karkötő és kistáska és a szetthez illő, virágdísz a hajba.

- Nem gondolod, hogy ez egy kicsit túlzás? – húzta a száját az áldozat.

- Épp ellenkezőleg! Ha kész lesz a sminked és a hajad is, egyszerűen lélegzetelállítóan fogsz festeni! Damon tuti lefehéredik majd – kacsintott.

- Nagyon dögösek – hagyta rá.

- Ha nem bánod, a barátnődnek is összeállítanék egyet – nézett rá esdeklően.

- De miért? – értetlenkedett.

- Hogy tökéletes legyen minden!

- Rendben – bólintott. – Úgy is tőlem kérne valamit.

- Gondoltam, ezért már előre készültem. Egy per és jövök! – visszaszaladt a gardróbba, s egy másik összeállítással hagyta el a szobát. Hope nem tudta megnézni, hogy miket vitt el, csak, hogy gyönyörű kék színe van, ami természetesen tökéletesen fog illeni Jenny szemeihez.

A kissé naiv lány nem is sejtette, hogy a túlbuzgó szöszi milyen tervet eszelt ki.

*

- Jenny! – kiáltott le Caroline az emeletről. – Tudnál jönni egy percre, kérlek? A ruhákról lenne szó – a varázsszó elhangzott, s a rémes barátnő már szaladt is fel. A Forbes lány nagyon haragudott rá, a viselkedése teljesen felháborította, kicsit sem látszott, hogy valóban Hope legjobb barátnője lenne. De most megkapod a magadét, te beképzeld, sznob ribanc!

- Összeválogattam neked is pár ruhát, ami illik Hope-éhoz, ráadásul nagyon jól fog állni neked – nyújtotta át a kupacot a szokásos mosolyával.

- Ó, nagyon kedves vagy – viszonozta a gesztust, majd megnézte, mit hoztak neki. – Ez nem lett egy kicsit túl… Elegáns? Nem egy étterembe megyünk, vagy estélyre – fintorgott.

- Fontos a megjelenés, hogy kitűnjetek a többiek közül, elvégre ti nem hétköznapi emberek vagytok!

- Igazad van – hümmögte. – Akkor Hope is ilyen elegánsan öltözik ki?

- Meg fogsz lepődni!

- Akkor ezeket beviszem a szobámba. Hálás vagyok, Cathlyn.

- Caroline – javította ki fogcsikorgatva.

- Persze-persze – hagyta rá, de már a folyosó túlsó végén járt.

Alig várom, hogy holnap felsülj, te idegesítő liba!

*

Hope a saját kocsijával ment el a barátaiért, egyedül. A csomagtartóban kapott helyet az esti öltözéke, ami miatt még feszültebbnek érezte magát. Este meg is kérdezte Jennytől, hogy szerinte nem lesz e sok, de szerencsére barátnője nagyon kedves volt, és sugárzó mosollyal gratulált az összeállításoknak. Ez némileg megnyugtatta. Az idő túl gyorsan telt, épp, hogy csak bementek földrajzra, már mennie is kellett énekre. Az óra fenyegetően tornyosult felé a termekben és az ebédlőben. Az utolsó előtti megmérettetés a testnevelés, amin jó néhány kör futással kezdtek bemelegítés gyanánt. Elmormolt egy imát a tanárának, s a fiúkat megszégyenítő sebességgel teljesítette a feladatot. A végén kissé megizzadt és elfáradt, de így is jobban nézett ki, mint barátnői.

- Jó kondiban kellett tartanom magam, ráadásul imádok sportolni – mondta sugárzó mosollyal, nyúzott arcú barátainak.

A dupla randi ideje fenyegetően közeledett, könyörületet nem ismerve. A Caroline-ék háza felé vezető út is sokkal rövidebbnek tűnt az énekes számára. Mrs. Forbes ezúttal sem tartózkodott otthon, így a két lány nyugodtan garázdálkodhatott a lakásban. Hope megfürdött, hajat mosott, s a szőkeség máris kezelésbe vette. Megszárította a barna loboncot, néhány hajvédőd fújt/kent rá, majd besütötte, de a hatás teljesen természetesnek hatott. A körmeit is befestette, természetesen pirosra. Ez után következhetett a smink. A szemeit fekete szemceruzával kihúzta, szempilláira spirált kent, ajkaira pedig vörös rúzst. Egy halványan csillogó testpermetet fújt az énekesre, majd felöltöztette, s az ékszereket is feltették. Egy rózsaillatú parfüm, s már készen is volt. Az összhatás mindkettőjüket ledöbbentette.

Hope ruhája

 - Caroline ez… ez…

- Szexi! Őrjítően szexi! – húzta el a szavakat a vidáman ugráló lány. – Te leszel a legdögösebb a Grillben, sőt! Egész Mystic Fallsban!

- Azért gondolom Jenny sem lesz kutya, főleg, ha te válogattad össze az ő ruháit is – tette hozzá, kissé veszítve a lelkesedéséből.

- Biztos őt is sokan meg fogják nézni – húzta hamiskás mosolyra az ajkait.

Egy húsz percen belül Paul is megérkezett, akinek leesett az álla kedvese láttán. Még sosem látta őt ilyen nőiesnek, ilyen csábítónak. Nem csak a külseje, az egész lénye sugárzott.

- Csodásan nézel ki, kicsim – üdvözölte egy homlok puszival.

- Te is nagyon fess vagy – nézett végig rajta: sötétzöld ing, fekete farmer, karján ezüst Rolex.

- Igyekszem, ne hogy a végén még lecsapjanak a kezemről.

- Ahhoz nagyon fel kell kötniük a gatyájukat – nevetett fel.

- Aztán tízre otthon lenni – kiáltott utánuk Caroline az ajtóból.

- Igenis, anyu! – viccelődött az énekes is, majd kacagva szállt be a járműbe. Barátnője mindenféle hasznos tanáccsal ellátta az estével kapcsolatban. Valahol mélyen mégis tudta, hogy ez egy nagyon kemény menet lesz.

A Grillbe belépve minden szem rájuk szegeződött. Egy-két pasi még füttyentett is, a formás combok láttán. De az igazi elképedés egy sötétkék inget viselő férfi produkálta: ajkai kiszáradtak, légzése felgyorsult, szíve hevesebben vert. Azonnal le is kellett húznia itala maradékát. Íriszei falták a látványt. A piros szín kiemelte a fehér bőr hamvasságát, a csillám a szépségét és puhaságát, a vörös az ajkak teltségét, a fekete a szemek zafír csillogását. Vadítóan nézett ki. Míg a mellette ülő szőkeség csinos kontyba fogott hajjal, királykék, térd fölé érő, pántnélküli ruhájában csupán egy gazdag, puccos éttermekbe illő látványt nyújtott. 

Jenny ruhája

 - Szép jó estét – köszöntötte őket Hope. – Nagyon csinos vagy, Jenny. Damon, szépen összeöltöztetek, jól néztek ki együtt – dicsérte meg.

- Te pedig feltüzeled a helyiséget a megjelenéseddel, mint mindig – jelentette ki a vámpír, s a kelleténél kicsivel hosszabb kézcsókot adott, ami nem kerülte el az így is irigységtől sárguló Jennyfert.

- Azt hittem, ma inkább csinosan öltözködünk, a randi-vacsi miatt – fejezte ki elégedetlenségét.

- Miért? Szerinted nem csinos a barátnőd? – nézett rá jelentőségteljes pillantással az idősebb Salvatore testvér.

- De igen, csak…

- Akkor ezt megbeszéltük. – Mikor tekintetük találkozott, a szöszi arckifejezése megváltozott, kissé álmodozóvá vált.

- Igen – mondta.

A vacsora alatt néhány emléket idéztek fel, amiket Damon nagy érdeklődéssel hallgatott, s néhány helyen közbe is kérdezett, vagy, ha az énekesről volt szó, lelkesen kommentálta az eseményeket, amivel gyakran zavarba hozta. Ezt pedig egy rövid, de annál hevesebb szócsata követte a harcoló felek között. A férfi elégedetten konstatálta az árnyat, mely átsuhant az énekes arcán, mikor ott, mindenki előtt egy forró csókot váltott a hírességgel. Azonban egy valami meglepetésként érte… Akárhányszor Hope belebújt Paul ölelésébe, fejét a mellkasára tette, egy szúrást érzett a mellkasában, ami roppantul fájt. Mégis mit érdekelnek engem? Úgy is az enyém lesz… Az enyém lesz!

- Megbocsátanátok egy perce? – állt fel az énekes a helyéről, miközben egy szalvétába törölte a száját.

- Kikísérjelek? – ajánlkozott Jenny.

- Jól vagy, kicsim? Olyan fehérnek tűnsz – aggódott Paul.

- Nem kell, köszi. Jól vagyok, Paul, csak a mosdóba megyek ki – s egy szűzies csókot nyomott barátja ajkaira, mire egy morgásszerű hangot hallott. Értetlenkedve nézett fel, s mikor találkozott Damon dühös pillantásával, kacér mosolyra húzta ajkait, s kecsesen elsétált a mosdóig. Ezt neked, te majom!

Megnyitotta a csapot, csuklóit a hideg víz alá tartotta. Ez egy kicsit segített. Lazán lefröcskölte a nyakát és a mellkasát, majd a mosdókagylónak támaszkodott. Eddig minden okés, jól csinálod Hope! Tartsd magad! Az este végére rá fog jönni, hogy te Paullal vagy, őt szereted.

Mikor felpillantott a tükörbe, egy halk sikkantás hagyta el ajkait. Megpördült a tengelye körül, de a látomás csak nem tűnt el, ott állt előtte élete megkeserítője, teljes életnagyságban.

- Damon! Ez egy női mosdó! Mi a fenét keresel itt? – esett neki egyből

- Hagyjuk a mellébeszéléseket – vágott bele a férfi. – Látom, hogy nézel rám, mikor Jennyvel vagyok – lépett egyet előre – mikor átölelem…

- Damon! – kérlelte a mosdó peremébe kapaszkodó énekes.

- Mikor megcsókolom – ért elé, s testük összepréselődött.

- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz, de igazán leszállhatnál végre rólam – próbált menekülő utat keresni, de a vámpír karjai közül nem volt menekvés. Megtámaszkodott a vékony női test két oldalánál, orruk kis híján összeért.

- Nincs értelme tagadnod, kislány – susogta.

- Ha… Ha már itt tartunk, te se vágsz épp kedves arcot, mikor Paullal vagyok – vette fel a kesztyűt. Legalábbis még csak próbálta.

*

Kint Stefan és Elena a Grill egy távolabbi sarkában ültek, a mosdótól nem messze.

- Nah, mi történik? – faggatta a Gilbert lány.

- Damon szokás szerint nem a megfelelő oldalról közelíti meg a helyzetet – rázta meg a fejét a hallgatózó.

- Mikor elmesélted, hogy négyes randira mennek, totál ledöbbentem. Ezzel akarja féltékennyé tenni Hope-ot? Ostobaság! Csak megrendíti és eltaszítja magától – rázta a fejét.

- Ez csak az egyik része, a másik… Még nagyobb butaság. Be akarja bizonyítani, hogy őt nem érdekli Hope, egy kicsit sem.

- Még a vak is látja, hogy mi folyik köztük – ingatta a fejét.

- Helyesbítek! Mindenki látja, csak ők maguk nem…

*

Damon fejét előrehajtotta, s mély levegőt vett. Orrát betöltötte a friss virágillat, s valami más… Ami még inkább elbódította. Fejét kissé elhúzta, hogy a smaragd íriszekbe tudjon nézni. Egy rakoncátlan tincset finoman a kis fül mögé tűrt, majd tekintete lesiklott a csókra csábító, vörös ajkakra, melyek kissé szétnyíltak.

- Mert az enyém vagy – suttogta áhítattal teli hangon, szemeit egy pillanatra sem véve le ajkairól.

- Tessék? – nyekeregte.

- Gyere velem… Menjünk el innen, együtt! Most! – a végét már szinte parancsolta. Hope egy pillanatra elmorfondírozott, de a követelőző hang, s az elsötétülő szemek visszazökkentették.

- Te teljesen meg vagy húzatva? – kelt ki magából. Végre kezdett rátalálni a hangjára. Fogta magát, s kezeivel kissé távolabb lökte a férfit. – Nekem barátom van! Jenny pedig totál odavan érted, te meg csak játszadozol vele? Neked semmi sem szent, te öntelt – újra meglökte – beképzelt – újra – felfuvalkodott – megint – hólyag! – fejezte be dühtől csillogó szemekkel. Holott ez a heves érzelem nem csupán Damonnak szólt, hanem önmagának is. Főleg saját magának. Hiszen, ha csak egy pillanatra is, de elgondolkozott azon, hogy vajon milyen lenne, ha egyszer igent mondana.

*

- Azt hiszem, Hope hamarosan nagy bajban lesz – állt fel az asztaltól Stefan.

- Hogy érted? – kezdett pánikolni Elena.

- Emlékszel, mi történt, mikor megütötted? – A lány félősen bólintott. – Nos, az aranytorkú lánykánknak kedve támadt lökdösődni, miközben sértő szavakat vág Damonhoz, ha jól vettem ki a hangokat. Emlékszel, hogy mi miatt fogta vissza magát?

- Azt mondtad azért, mert Kathrine-re emlékeztetem.

- Szerinted ezúttal mi fogja vissza?

- Semmi – nyögte ki, könnyektől csillogó szemmel.

- Nos, én is ettől tartok.

*

Damon szemei visszanyerték eredeti színűket, még soha, senki nem merészelt így szembeszállni vele, de a kezdeti megdöbbenést a harag kezdte felváltani.

- Egy szemét alak vagy, Damon! – Azzal elindult, hogy elviharozzon mellette, de hirtelen egy erős kéz megragadta a karját, ezzel mozdulatlanná téve.

- Válogasd meg a szavaidat, ha velem beszélsz, kislány – mondta fenyegető éllel a hangjában, de nem nézett rá. Szeme fehérje kezdett vörössé válni, nem sok választotta el attól, hogy a falnak ne vágja, s el ne harapja azt a kívánatos torkát.

- Tudod, akkor este, mikor ott ültünk a Grillben, úgy éreztem, hogy az egoista álarc mögött egy csodás férfi rejtőzik. Ha te nem lettél volna, valószínűleg nem lépek fel, ezzel nagy csalódást okozva a barátaimnak. Egy részt neked köszönhetem, hogy most ők itt vannak nekem.

*

- Nem akarok fellépni – fakadt a lány, kissé elfátyolosodott tekintettel.

- Miért? Ezt csinálod tinédzser korod óta, nem? – értetlenkedett a férfi.

- Igen, de… Mióta idejöttem, valahogy… Már nem tűnik olyan nagyszerűnek ez az egész. Hatalmas csalódást okoztam azoknak az embereknek, akiket szeretek, akik fontosak nekem.

- Ha ma este nem lépsz fel, akkor ismét ezt fogod tenni – világított rá Damon.

- Ők nem is ismernek! Aláírom, nagyon kedvesek, de… De nem is ismernek! Csak azt tudják, amit a média mondd!

- Ha nem adsz még esélyt sem arra, hogy megismerjenek, akkor hogy várod el, hogy önmagadért szeressenek? – bölcselkedett.

- Jogos… - komorodott el.

- Caroline rajong érted, a példaképének tekint. Fogadjunk, hogy bármit megadott volna azért, hogy elmehessen egy koncertedre, s most mégis azért igyekezett, hogy lefújják a fellépésedet. Csak, hogy neked örömet okozzon. Engedd, hogy megismerjenek, hogy megszeressék azt, aki vagy. Az énekest, az iskolás diákot, a gyönyörű nőt – tette hozzá, enyhén oldalra fordított fejjel.

- Jól bánsz a szavakkal – forgatta ujjai között a félig üres üveget zavarában.

- A legjobbat hozod ki belőlem – mosolygott.

*

- Csalódtam benned, Damon – vitte be a kegyelemdöfést. A szorítás engedett, ő pedig kiment, kis híján fellökve az ajtóban szobrozó Stefant. Felkapta a táskáját, Mattal rendezték a számlát, s Paullal együtt elhagyták a Grillt.

A vámpír pedig csak ott állt, kitágult pupillákkal, kék szemekkel. Valami. ott belül, fájt, jobban, mint mikor az ölelkező párost látta. Minduntalan egy mondat visszhangzott a fejében: Csalódtam benned, Damon.oH