„Olyan
lényt keresünk, akinek a társaságában mindig bátran követhetjük első
gondolatunkat anélkül, hogy valaha is törődnünk kellene az illendőségekkel.”
- Ötletem sincs,
hogy ki legyen a kísérőm a bálba, Care, de azt hiszem ezt már legalább
háromszor elmondtam – ismételte meg Hope. – Csak azért mondtam, hogy ne higgye
azt, úgy fogok ugrálni, ahogy ő fütyül. Ismerem a fajtáját, imádja irányítani
az embereket. Hát, velem csúnyán mellé fogott.
- Ühüm –
motyogta a Duracell nyuszi.
- Care, figyelsz
te rám egyáltalán? – adott hangot a nem tetszésének az énekes.
- Egy
fantasztikus ötletem támadt – pattant fel a kanapéról a szöszi.
- Miért érzem
úgy, hogy nem biztos, hogy örülni fogok neki? – húzta el a száját a híresség. A
polgármesterasszony eléggé rányomta a bélyegét a hangulatára.
- Ha Carol
Lockwood rendezhet partit az üdvözlésedre, akkor mi miért nem? – tette fel a
nagy kérdést izgatottan.
- Már adtam egy
koncertet, nem? – értetlenkedett a Fall lány.
- De az a
végzősöknek szólt! – bosszankodott barátnője. – Ez most egészen más lenne.
- Jobb, ha
feladod, Hope. Ha egyszer így beindul, lehetetlen leállítani – állapította meg
Elena. Bár nem mutatta ki, de neki nagyon is tetszett az ötlet, de meg akarta
várni a példaképük reakcióját.
- Ne legyél már
ilyen ünneprontó, Elena! – szidta le Caroline mérgesen.
- Mondd, mit
találtál ki – adta meg magát az énekes. Rám
férne már egy kis mulatság, hogy végre kiengedhessem a gőzt. Ráadásul itt nem
jelentethetnek meg az újságban. Egyre jobban kezdem élvezni ezt a
névtelenséget.
- Csinálhatnánk
egy karaokés estét a Grillben! Odaszólunk Mattnek, a kedvünkért biztos
beüzemeli a gépet, főleg, ha megmondjuk mire is készülünk – ugrándozott
izgatottságában.
- Énekelni? –
fűzte hozzá szarkasztikusan Hope.
- Téged
ünnepelni.
- Arra ott lesz
Lockwoodék puccos estélye – fintorgott.
- De az más! Ez
rólunk szól, a barátokról, az első igazi közös bulinkról – érvelt továbbra is
az ötlete mellet Care.
- Holnap suli –
mutatott rá Stefan.
- Ugyan már! Ne
legyetek ennyire negatívak, srácok! – nyafogta a szöszi.
Egy hosszabb hallgatás
következett be, mindhárman tudták, hogy a döntő szót úgy is az új lány mondja
ki.
- Na, jó, nem
kéretem tovább magam, menjünk el! – pattant fel Hope mosolyogva. – De aztán
közösen is énekelnünk kell, pluszba külön is hallani szeretnélek titeket! Leénekelni
nem ér! – figyelmeztette őket játékosan.
- Mintha arra
bárkinek is lenne esélye – bökte meg Elena.
- Bocsi, Stefan,
de neked sajnos nem tudom felajánlani a ruhatáram – fordult a srác felé
sajnálkozva az utolsó Fall. – De előttetek, csajok, nyitva áll a gardróbom –
hajolt meg színpadiasan.
- Hű!
- Wáó! –
képedtek el mindketten.
- Nem baj, addig
hazaugrom, úgy is van még egy kis dolgom – állt fel a férfi, majd elköszönt
párjától és távozni készült.
- Várj! –
kiáltott rá Hope. – Ugye nem gondolod komolyan, hogy gyalog mész haza?
- Ne aggódj,
gyors leszek, időben odaérek a Grillbe – mosolygott rá. Hamarabb ott leszek, mint, ha autóval mennék. Néha van egy kis előnye a
vámpírlétnek.
- Szívesen
odaadom a kocsit, ha szeretnéd – ajánlotta fel.
- Kedves vagy,
de tényleg semmi gond. Innen már úgy sincs messze a Panzió. Inkább
készülődjetek, mert a végén ti fogtok elkésni – kacsintott rájuk és elment.
- Megint kezd
olyan furcsán viselkedni a pasid, Elena. – Az érintett csak megrántotta a
vállát. – Szerinted nem, Hope? Hope! – szólt rá, mikor még mindig csak az ajtót
bámulta, de válasz egy ideig nem érkezett.
Ha ő most hazament, ahol Damon is lakik, aki
valószínűleg otthon van, akkor megtudja, hogy mit fogunk ma csinálni. Vajon
eljön?
*
Damon a
nappaliban, a kanapén terült el nyugodtan, mint akinek az égvilágon semmi
dolga. Pedig nagyon fontos teendők vártak rá. Épp egy háború kellős közepén
volt. Istenem, még mindig nevetnékem van,
ha eszembe jut. Meg fogod bánni kislány, hogy velem kezdtél. Előlem úgy sem menekülhetsz,
de így, hogy ki akarsz állni ellenem, még rövidebb idő alatt be foglak
cserkészni. Utána pedig az enyém leszel.
Gondolatmenetét
a bejárati ajtó nyitódása szakította félbe. Tudta, hogy öccse tért haza. Nem
várta ilyen koránra. Ránézett a kisasztalon lévő vérrel teli pohárkára, s
gyorsan fel is kapta. Belekortyolt, majd testvére elé sétált.
- Milyen volt az
iskola? – érdeklődött.
- Mióta érdekel
téged, hogy milyen volt az iskola? – húzta fel gyanakvóan a szemöldökét.
- Ó, Stefan! Ez
most igazán rosszul esett… Én itt igyekszem felelősségteljes gyámodként
viselkedni, nézd, még uzsonnát is hoztam neked – nyújtotta felé a poharat, mire
lefagyott a fiatalabb fivér. Damon ajkai gonosz mosolyra húzódtak, tudta, hogy
a markában van. Na, igen, van, akinek nagyon nem tesz jót, ha unatkozik. – Nem
vagy éhes? – húzta tovább, s egy lépéssel közelebb ment. – Kérlek, ne akarj
megbántani…
- Köszi, de
Hope-nál volt alkalmam eleget enni – szűrte a fogai között, miközben szemei
sötétebben kezdtek fényleni. Nem evett két napja, s ez erősen meglátszott. Két
másodperc múlva azonban már ez lett a legkisebb gondja. Egy erős kéz torkon
ragadta és a falhoz passzírozta.
- Ha egy ujjal
is hozzá mersz érni, Elena vérével foglak legközelebb kínálni – morogta a
vámpír.
- Miért nem
ismered be? Téged az érdekel, hogy Hope-pal mi történt ma, nem igaz? – nyögte,
mire a fojtogatás megszűnt.
- Nem tudom,
hogy miről beszélsz, de még egy-két hasonló megjegyzés a prédámról, és véget ér
a bambi-evő időszakod – fenyegette meg, majd hátat fordított neki. – Csak hogy
tudd, azt mondta, hogy mi most harcban állunk egymással – osztotta meg
testvérével vigyorogva. A korábbi dühnek nyoma veszett.
Stefan
sajnálkozva állapította meg magában, hogy a lánynak valószínűleg vagy teljesen
elment az esze, vagy halálvágya van. Ugyan akkor ez remek lehetőséget adott
arra, hogy a saját szabályai szerint ő is beszálljon.
- Akkor ma este
a Grill csatatérré fog válni? – érdeklődött semlegességet erőltetve magára.
- Hogy érted? –
ráncolta a homlokát értetlenségében.
- Ma este a
lányok karaokés estét akarnak tartani, hogy megünnepeljék Hope érkezését –
magyarázta a fiatalabb.
- Majd meglátjuk,
mit tud a kicsike – húzta ragadozó mosolyra ajkait.
*
A lányok
bevettek három fürdőszobát, s gőzerővel fürödtek, hajat mostak-szárítottak,
hogy tökéletesen nézzenek ki. A ruharengetegbe gyermeki lelkesedéssel vetették
bele magukat, s nem kevés időbe telt bele, mire mindhárman ki tudták választani
a számukra megfelelőt. Egyetlen kikötésnek kellett eleget tenniük: csak mini
ruha jöhet szóba. Elena egy barackvirágszínű, vállpántos, flitteres ruhát
választott magának, hozzá illő magas sarkúval, nyaklánccal és kistáskával.
Elena ruhája |
Caroline egy nap sárga, mély V kivágású ruhát, színben passzoló gyűrűt, fehér
kistáskát és magas sarkú cipőt.
Caroline ruhája |
Hope-nak annyira tetszettek így a lányok, hogy
így, mindenestül nekik adta. Az ő szettje egy laza, fekete, eléggé rövid
ruhából, fekete kistáskából, aranyszínű tűsarkúból és arany-ezüst karkötőkből
állt. A két barátnője egy kicsit furcsán nézett rá, hogy ebben mégis, hogy fog
tudni táncolni, de megnyugtatta őket. Ennél rosszabb cipőben is végigcsinált már
egy másfél órás koncertet.
Hope ruhája |
A hajukat,
szintén közös megegyezés alapján besütötték, szemeiket feketével kihúzták,
pilláikat spirál segítségével emelték ki, ajkaikat szájfénnyel hangsúlyozták
ki. Körmeik színét a ruháikhoz igazították. Imádták a közös készülődést.
Először Elena ült le, s míg Care a frizuráját készítette, Hope befestette a
körmeit és megcsinálta a könnyű sminket. Utána Caroline, majd végül az énekes
került terítékre.
Pontban
háromnegyed hétre el is készültek, bár a szöszi sokszor tűnt el, sürgős
telefonokra hivatkozva. Hope számára kissé furcsa volt, de Elena mindig
sikerrel elterelte a figyelmét. Sajnos a néniék nehezen akarták elengedni a
felügyeletük alá tartozó lányt, de a közös vacsora alatt meggyőzték, hogy ez
milyen fontos esemény és most fordul elő először és utoljára, hogy a hét
közepén kimaradnak éjszakára. A két barátnő haza is szólt, hogy nem mennek haza,
Hope-nál alszanak, mert csajos estét tartanak (ami azért félig igaznak is
minősült).
*
A Grillbe belépő
három bombázó láttán az emberek elnémultak, a lányok féltékenyen villogtatták
szemüket, míg a pasik szégyenkezés nélkül bámulták őket. Ezen jókat kacagva
egyenesen a pulthoz mentek. Hope ekkor pillantotta meg a helyiség közepén
felfüggesztett szalagot: Isten hozott itthon, Hope. Látszott
rajta, hogy a készítőnek gyorsan kellett dolgoznia, s nem is a legjobb
alapanyagokból dobta össze, de az érintettet ez nem érdekelte. Tekintete
elhomályosodott, pedig megfogadta, hogy mostantól nem fog sírni, arra elég
ideje volt az elmúlt napokban. Tudta, hogy ki lehet a felbujtó, ezért egy
hatalmas ölelésben részesítette a szöszit.
- Köszönöm –
hálálkodott.
- Ugyan már, ez
semmiség. Inkább köszönd Jeremynek, az ő munkája – mutatott a feléjük közeledő
srácra.
- Na, hogy
tetszik? Kicsit szedett-vetett, tudom, de azért… - vakargatta a tarkóját
zavartan.
- Fantasztikus!
Imádom! – ugrott a nyakába, kis híján ledöntve a lábáról.
- Vigyázz, a
végén még megfojtod a kölyköt – törte meg a meghitt pillanatot egy lágy
bariton. Hope lassan elengedte Jert, s nagy levegőt véve ránézett az
ünneprontóra.
- Csak nem
irigykedsz? – vágott vissza.
- Nem vagyok oda
az ilyen gyermeki örömködésekért. Az én öleléseim ennél sokkal forróbbak és
szenvedélyesebbek – lépett elé. Mélyen egymás szemébe néztek, próbálták
felmérni a másik erejét. Tudták: egy újabb csata veszi kezdetét, s most már
nincs semmi és senki, aki lelassíthatná őket, vagy útjukat állhatná. Itt már
minden rajtuk múlik.
- Ismerem a
hozzád hasonló szájhősöket. Nagy a szátok, közben pedig sehol semmi – folytatta
a piszkálódást. A levegő izzani kezdett, s immár mindenki őket nézte.
- Miért nem
próbálod ki? Lehet meglepődnél – hajolt le, orruk szinte összeért.
- Ha már nem
lesz ló, akkor beérem a szamárral is – adta meg a kegyelemdöfést a lány, s
elindult a pulthoz, barátai kissé megkésve követték.
Damon leforrázva
állt a helyiség közepén, néhányan jót derültek rajta. Bosszúsan fordult a
felvágott nyelvű lányhoz, de csak a hátát látta. Jól van, kislány, ha keményen szeretnéd, tőlem megkaphatod.
- Akkor mit
iszunk? Az első kört én állom – szögezte le.
- Te mit
szeretnél? – érdeklődött Elena az itallapot fürkészve.
- Szerintem
maradok az eper koktélomnál – hümmögte.
- Ugye most csak
viccelsz? – hüledezett Caroline. – Na, jó, úgy látom, nekem kell a kezembe
vennem az irányítást. Matt, három feles vodkát kérünk és két sört a fiúknak –
adta le a rendelést. A pultos egy kicsit szúrósan nézett rájuk, elvégre
egyikőjük sem nagykorú, de hát akkor ő sem dolgozhatna alkoholokkal körülvéve.
Ráadásul Hope üdvözlő partiját tartják.
- Care, meg vagy
húzatva? Holnap suli! – háborgott az énekes.
- Nyugalom,
Hope. Nem fogunk berúgni, csak kicsit jól érezzük magunkat – mosolygott és a
lány elé tolta az adagját.
- Ne aggódj,
vigyázok, ne hogy elszaladjon vele a ló – tette hozzá Elena. Savanyú arccal a
híresség koccintott velük, de csak nézte az átlátszó folyadékot a poharában.
- Az italt inni
szokták, nem nézni, kislány. Ne akarj nagynak látszani, inkább menj haza, a pizsicsillagot
már rég fellőtték – gúnyolódott a melléjük érkezett Damon. – Pont így – azzal
egy hajtásra lehúzta a whiskyjét.
- Nem vagyok
kislány – húzta fel magát, s ő is eltüntette az adagját. – Matt, jöhet a
következő!
- Ez az! –
ujjongott Care. Damon eközben sandán vigyorgott, játszi könnyedséggel elérte,
amit akart.
- Ami marad,
harag csajok – kezdeményezte az ivászatot Hope.
Hamarosan eléggé
jó kedvre derültek, az énekes pedig cselekvésre szánta el magát. Látta, hogy a karaoke
gép már be van kapcsolva és egy kis színpad szerűséget is kialakítottak az este
tiszteletére. A mikrofonokhoz nem tartozott zsinór, ami meglepte a lányt. Ennél
régebbi eszközökre számított. Sokan fütyülni és tapsolni kezdtek mikor
elkezdett válogatni a számok között, de hamar rátalált az egyik kedvencére.
- Egy kis figyelmet
kérek – szólt bele a mikrofonba.
- Az én
figyelmem bármikor a tied lehet – kiabált be egy kissé ittas állapotban lévő
férfi.
- Köszönöm –
nevette el magát, s az arca is kezdett kipirulni. – Ha megengeditek, akkor
megnyitnám a karaokés estét.
Ez után elindult
a zene, Hope pedig átváltozott előadóvá. Nicol Scherzinger: Wet című számával
rendesen feltüzelte a népet, ez alatt kiemelkedően a férfiakat kell érteni. De
barátnői, rajongói és csodálói is hamar félretették ellenszenvüket, és élvezték
az előadást. Sajnos hamarabb véget ért, mint ahogy páran szerették volna, de az
igazi meglepetés még csak ez után érkezett.
- Ma délután,
Carol Lockwood meglátogatott és meghívott a szombat esti bálba, melyet az én
tiszteletemre rendeznek. Sajnálatos módon, mint már néhányan tudjátok, vagy
hamarosan megtudjátok Paul Turnerrel a napokban szakítottunk, így kísérő nélkül
maradtam.
- Ha azt
szeretnéd, hogy valaki elhívjon, akkor miért nem ezt kérdezed? – vágott közbe
Damon csillogó szemekkel. Ez lehetne a nagy esélye, azonban nem is sejtette,
hogy most ő sétált bele a csapdába.
- Köszönöm, de
nekem egészen más féle terveim vannak. Már tudom, hogy kivel szeretnék elmenni
a bálba, a kérdés már csak az, hogy Ő szeretné-e? – döntötte félre a fejét.
Feszült várakozás következett be, mindenki izgatottan várta, hogy Hope kit akar
elhívni.
- Mire vársz
még? – sürgette a férfi. Szíve a torkában dobogott. Hirtelen kiment a fejéből a
vadászat, a háború, a csatájuk. Lelkének egy eldugott kis zugában reménykedett
benne, hogy őt választja.
- Igazad van –
biccentett a lány. – Jeremy Gilbert, megtisztelnél azzal, hogy szombaton
elkísérsz a bálba? – tette fel a nagy kérdést. Döbbent csend fogadta, még egy
légy zümmögését is hallani lehetett volna.
- Ö-Örömmel –
válaszolta a fiú. Még soha, senki nem hívta el egy bálba. Bensőjét melegség
öntötte el és izgatottan kezdte várni a hétvégét. Úgy érezte, egy nagyon jó
barátra lelt Hope-ban, igazából az egyetlen igazi barátjára a szülei balesete
óta. Vicky helyét nem tudta elfoglalni a szívében, de ott volt a közelében. Bár
nála idősebb, mégis inkább egy húg-szerűséget látott benne.
Először Elena és
Stefan, majd Caroline, végül mindenki tapsolni kezdett. Mindenki, kivéve Damon.
Izzó szemekkel nézte az ölelkező párocskát. Azt akarta, hogy őt hívja el, hogy
őt ölelje meg, hogy rá nézzen azokkal a csillogó smaragd szemekkel, szeretettől
sugárzó arccal. Azt akarta, hogy őt, és csak őt tüntesse ki a figyelmével, ne
pedig a Gilbert kölyköt, vagy akárki mást. Csak őt.
Hamarosan Hope
felhúzta Caroline-t a színpadra, s egy kedves ismerőse dalát indította el:
Miley Cyrus: True Friend. Az első részt egyedül kezdte el, majd a refrénnél már
Care is beszállt, utána a szöszi folytatta, s a következő refréntől kezdve
végig együtt énekeltek. A híresség meglepődött, hogy barátnőjének milyen jó
hangja van, el is határozta, hogy nem hagyhatja veszni a tehetségét. Ha
visszatér a rivaldafénybe, ő is vele tart, támogatni fogja, ha kell,
visszahúzódik, előnyt adva neki. Mint egy igazi barátságban.
Akkor sajnos még
nem is sejtette, hogy a sors erre soha többet nem ad neki lehetőséget.
A duettük után
Elenát is sikerült felrángatniuk, hogy közösen előadják Alexandra Burke és Flo
Rida közös számát, a Bad Boyst. A lányok rendesen feltüzelték a hangulatot és
mindenki nagy tapssal énekelt velük. Fergeteges hangulat uralkodott a Grillben,
mindenki jól szórakozott.
Hope ezek után
magukra hagyta a lányokat, hogy közösen is szórakoztassák az embereket.
- Nem is rossz –
ült le mellé Damon azonnal.
- Köszönöm, volt
időm gyakorolni.
Igyekezett
figyelmen kívül hagyni a férfit, de hamarosan ismét egy hevesebb szóváltás
vette kezdetét köztük. Sajnos be kellett látniuk, hogy ők akaratlanul is ezt
váltják ki a másikból.
Végül Elenának
kellett onnan elrángatnia, hogy közösen duettezzenek egyet. Addig Care tartotta
szóval Damont.
- Figyelj, mi
szívesen segítünk neked, de azzal, ha állandóan piszkálod és felidegesíted,
eléggé lerontod az esélyeidet – tájékoztatta a szöszi.
- Nem kell a
segítségetek, egyedül is az ágyamba tudom csalni – morogta.
- Ugyan már,
lásd már be végre, hogy nem csak az ágyadba, hanem az életedbe is be akarod
csalni – csattant fel a Forbes lány.
Az alkohol nála
is meghozta a nem kívánt hatást, egy olyan személlyel szemben lett szókimondó,
akitől józan állapotban fülét-farkát behúzva szalad el. Szerencséjére Hope
ekkor ért vissza, így a vámpírnak nem volt alkalma csökkenteni Mystic Falls
lakosságán.
- Igyunk –
mondta Hope. Feszéjezve kezdte érezni magát a kék szemek célkeresztjében, így
remélte, a további alkohol mennyiség megszabadítja ettől az érzéstől. Azonban Matt
már csak három centet adott nekik, ami miatt egy ideig dünnyögtek, de végül
megbékéltek a helyzettel. Elenát felváltotta Caroline, így a barna hajú lánnyal
is sikeresen leküldött egy újabb kört az énekes. Ekkor toppant be a foci csapat
az egyen pulcsijukban.
- Bocsi a
késésért, de a varrónő nagyon igyekezett. Hope Fall, ezt fogadd tőlünk sok
szeretettel – nyújtott át egy csomagot Tyler. A híresség meglepetten
bontogatta, s mikor meglátta mi lapul benne, meghatottan pislogott. Egy
pontosan olyan cipzáras felső, mint amit a fiúk viseltek, csak női kiadásban.
- Uh, köszi,
srácok – hálálkodott. – Az első körötöket én állom – tette a kártyáját a
pultra.
- De van egy
feltételünk – emelte fel a mutatóujját a Lockwood gyerek. – Holnap viselned
kell a suliban, és nem veheted le. Most már közénk tartozol – vigyorgott.
A csapat
természetesen sörrel kezdett, Hope is készült beszállni, mikor egy whiskyvel
teli poharat toltak elé.
- Ha tényleg
inni szeretnél, akkor azt csináld rendesen – húzta féloldalas mosolyra Damon az
ajkait.
- Azt hiszed,
nem merem meginni? – húzta fel a lány a szemöldökét.
- Nem hiszem,
tudom – hajol oda hozzá.
- Akkor csak
figyeld – mondta, s már le is húzta. Valahol, az elméje hátsó zugában tudta,
hogy valószínűleg menthetetlenül el fog ázni.
- Miért
foglalkozol ilyen kis senkikkel? – tört ki Damonból. Rendkívül frusztrálta a
helyzet, hogy mindenkivel foglalkozik, csak vele nem. Pedig az előző nap olyan
jól megvoltak. Ezzel járna, ha harcolnak? Megéri egyáltalán?
- Féltékeny vagy? – döbbent rá a már kissé dülöngélő
lány. – Hé, ne aggódj – tette a kezét a vállára. – Most veled harcolok, senki
más nem érdekel – vallotta be akadozó nyelvvel, mire Damon tüdejében bent
rekedt a levegő. A nem messze tőlük üldögélő Stefannak is kikerekedtek a
szemei. Ha tudta volna, hogy csak le kell itatni őket ahhoz, hogy közelebb
kerüljenek egymáshoz, a lányok az összes fellelhető alkoholt felvásárolták
volna a városban, vele együtt. – Hogy lásd, hogy én nem a levegőbe beszélek, ez
most neked fog szólni – suttogta a férfi ajkaiba kacéran, és a színpad felé
vette az irányt.
Előkereste a megfelelő számot és
elindította. Rihanna: Rude Boy. A férfiak egyként kiáltottak fel, de az énekest
nem érdekelte. Ő csak azokba a zafírkék íriszekbe nézett kihívóan miközben
énekelte a sorokat, és egy kihívó táncot is produkált hozzá.
Damon nézte az elbűvölő bestiát, miközben
vére ezerrel száguldott. Az enyém leszel, csakis az enyém.
Szia!
VálaszTörlésEgyszerűen imádtam ezt a fejezetet :D
Caroline-nak mindig nagyon jó ötletei vannak, de ez a buli most az összeset felül múlta :D A Stefan-Damon beszélgetés remek volt, szegény Stefan remélem nem fog megkattani most, hogy régen ivott vért, Damon meg ezzel piszkálja őt. Jeremy-vel megy a bálba?! Hát nem mondom, hogy nem lepődtem meg, mert az nem lenne igaz. De belegondolva nagyon jó ötletnek tartom :D Már egyébként is kezdtem hiányolni szegény elhanyagolt Gilbert fiút. Damon meg Hope beszélgetésén teljesen ámultam, izgulta, hogy mennyire merész lett a lány piától, meg Caroline is. Amúgy annál a résznél amikor Hope Caroline-nal énekelt volt egy mondat, ami bennem rossz elő érzetet keltett. Mindenesetre örülök, hogy Damon magában már elismerte, hogy nagyon kell neki a lány vagyis, hogy csak rá figyeljen és miegymás :)
Várom a következő fejezetet :D
Puszi
Szia!
TörlésNagyon örülök neki :D
Igen, a csapatban a hangulatfelelős egyértelműen Caroline :) Köszi, Damon remekül tud szórakozni mások gyengeségén, főleg, ha az öccséről van szó. Nem, egyelőre ilyesmit nem tervezek, megnyugtatlak, a fő vámpírunk amúgy is lassan egészen mással lesz elfoglalva ;) Szerintem ők ketten egészen aranyos párost alkotnak (Hope-Jeremy), de természetesen szigorúan, mint barátok. Igen, ő kicsit most a háttérbe szorult, hála Paulnak és Jennynek =(. Az alkohol sajnos nem mindig az ember legelőnyösebb oldalát hozza elő, Care-t is csak Hope tudta megmenteni. Sejtem, hogy melyik mondatra gondolsz, de sajnos nem tudok megnyugtató szavakat mondani. Az élet (általában) nem lesz túl kedves a lányhoz. Igen, haladunk-haladunk :D
Holnap reggel már töltöm is fel :D
xoxo
Szia Sophie Istennő!
VálaszTörlésEz a fejezet egyszerűen csúcs-szuper volt, el sem tudom mondani mennyire tetszett. Komolyan az egészet az elejétől a végéig szét visítottam. Kedvencem amikor Caroline duracell nyuszi üzemmódba kapcsol, olyankor nincs az az ember, vagy vámpír vagy akármilyen élőlény aki leállíthatná.
Na és ott van Carole Lookwood kis magán akciója az a nő olyan nyálas és szirupos volt. Ez a behízelgés egyáltalán nem tetszik nekem tuti, hogy forral valamit az a nőszemély. És még fel is ajánlotta Hopenak, hogy majd a fia lesz a kísérője, mintha ő nem tudna találni magának valakit.
És hát ahogy Hope tálalta ezt az egész partner keresést az ütött. Nem mondom, hogy nem vagyok csalódott amiatt, hogy nem Damon lesz a kísérője ( valahogy sejtettem, egyébként, hogy lesz benne csavar és nem őt fogja elhívni), de biztos vagyok benne , hogy nem maradunk akció nélkül. Damon biztos nem hagyja annyiba ezt a dolgot.
Imádom ahogy egymással évődnek, ahogy beszólogatnak egymásnak. Damon folyton feldobja a labdát amit Hope ügyesen le is csapj és visszavág. :)
Ez volt az eddigi legteccősebb rész. Tényleg nagyon jó rész volt. Már várom a folytatást. Remélem, hogy holnap már fent is lesz. Nagyon örülnék neki.
ui: Egy kérdés: nem vagyok benne biztos ezért kérdezem, hogy Caroline vámpír vagy se?. Nekem eddig az jött le hogy nem, de lehetséges hogy tévedek.
Sok-sok puszi
Még mindig és örökké a legnagyobb rajongód
Bianca
Szia Bianca! :D
TörlésKöszi, örülök, hogy ennyire tetszett :D Hát igen, nem véletlenül kapta Hope-tól ezt a becenevet ;)
Undok egy nőszemély, de számomra a sorozatban is pont így jött le (egészen addig, míg meg nem tudta, hogy a fia vérfarkas). Hope irányításával alaposan mellélőtt, nem tudja, hogy kivel is áll szemben.
A közönség előtti szereplés és a hatáskeltés eddigi életének hála Hope-nak a vérében van, ráadásul keményen vissza is akart vágni Damonnek. Nem is kell félteni a mi drága vámpírunkat, majd meglátod, hogy a következő részben könyörtelenül beváltja az ígéretét.
Az ő párosukat (személyiségük miatt) én pont így képzelem el, állandó civakodás/veszekedés, de ettől még a tűzbe tennék egymásért a kezüket :)
A folytatást perceken belül felteszem, mert reggel nem biztos, hogy lesz rá időm, pluszba kirakom a következő fejezet leírását.
Köszi, nagyon jól esik ezt olvasni :D
Caroline még nem vámpír, a történetem első évadát a sorozat első évadának a sírfelnyitás után részéhez lehet beilleszteni, mikor is kiderült, hogy Katherine sosem volt a sírban.
xoxo
Sophie